Iskolák haláltusája...

Ma Magyarországon, s az ország több településén, köztük szülővárosunkban, Hajdúhadházon is, a feje tetejére állt a világ az oktatás területén (is). Ép ésszel felfoghatatlan, ami történik.

A Hadházi Farkasok léte, működése szoros kapcsolatban áll a magyar oktatási rendszer egyes intézményeivel. A játékosok többsége még közép-, illetve felsőfokú tanulmányokat folytat, az edzéseink és a mérkőzéseink egy általános iskola tornatermében leltek otthonra, s általános iskolákhoz köt az utánpótlás nevelő tevékenységünk is.

Így mondhatom, hogy némi rálátásunk van a rendszerre. Amit viszont látunk, az mélységesen elszomorító, szívet facsaró és felháborító.
A tanulók jelentős része halmozottan hátrányos helyzetű, s egyre többen csak speciális, sajátos nevelést kapva indulnak eséllyel az emberré válás rögös útján.

A családi háttér, a szülői gondoskodás és törődés egyre több kívánnivalót hagy maga után. A szülők többsége nem fordít komoly figyelmet a gyerekére, nem mutat érdeklődést az iskola felé, ahol a gyerek életének jelentős idejét tölti.

Ezt lehet sok dologgal magyarázni, sokan dolgoznak egyszerre több munkahelyen, mondhatnák, hogy kevés az idejük a gyerekükre, de általában nem az ilyen, elfoglalt, munkával terhelt szülőket jellemzi a nemtörődömség az érdektelenség és a közöny.

Ilyen körülmények között az iskolának kellene lennie az utolsó mentsvárnak, mely pótolja, ami otthon a családban kimaradt a gyerek életéből. Az iskolák jelentős része azonban e nemes feladat ellátására egyre inkább alkalmatlan.

Sok helyen vannak még létesítmény és taneszköz problémák. A tagintézmények takarékossági és deszegregációs okokból történő megszűntetése sem befolyásolta túl jótékonyan a helyzetet. A fenntartói takarékosság pedig olyan torzulásokhoz és értékvesztéshez vezet, amit egy felelősségteljesen gondolkodó és cselekvő intézményvezetőnek nem lenne szabad felvállalnia. A szakmai szempontok nemhogy háttérbe szorulnak, de szinte teljesen eltűnnek a megtakarításos hisztéria közepette, s az utóbbi évek liberális oktatáspolitikájának kacskaringós útvesztőivel párosulva nemzedékeket fosztanak meg a minőségi oktatástól, s a tudás megszerzésének lehetőségétől.

Ha mindezek mellett figyelembe vesszük, hogy az eszköztelen, kiszolgáltatott pedagógusok többsége kiábrándult, fáradt és fásult, a diákok jelentős része pedig hírből sem ismeri a fegyelmet az alázatot és a kitartást; akkor nem csodálkozunk azon, hogy az általános iskolás tanulók egy része nem tud olvasni és számolni, s versenysport helyett gyógytestnevelés foglalkozáson fejlesztgeti a mozgáskultúráját.

A várható jövő rémísztő, s felvetődik a kérdés nemzetünk nagyjainak lesz-e utánpótlása a sport a kultúra és a tudományok terén....