Visszatekintő
2008 őszén újra nekivágott a Megye I. -es bajnokságnak kicsiny városunk kicsiny csapata. Új év, új remények, új fogadkozások, új kihívások, és talán minden eddiginél nehezebb, kiegyensúlyozottabb és izgalmasabb szezon várt ránk.

Azzal talán mindenki tisztában volt, hogy a csapat történetének legnehezebb évadjának fut neki. Kiélezett meccsek sora várta a csapatot. Szinte csupa olyan mérkőzés várt ránk , aminek kimenetelét előre nem tudtuk megjósolni. Csak bizakodtunk, hogy igen, talán mi vagyunk az esélyesebbek, mégha hajszállal is de mi voltunk azok, ahol a fogadóirodák a mi győzelmünkre fizettek volna kevesebbet. Kisebb nehézségekkel is szembe kellett néznie a csapatunknak, mint például terem-, és pénzügyi problémák. Végül is fittyet hányva ezekre az aprónak nem mondható problémákra belevágtunk. El is jött az a mérkőzés, amelyik talán a Megyei I. oszályú bajnokság legemlékezetesebb mérkőzése lehet. Hazai pályán fogadtuk az abszolút bajnokesélyes TEVA alakulatát. Olyannyira tartott tőlük az egész mezőny, tudván, hogy előző évben még NB II.-ben szerepeltek, hogy mindenki úgy könyvelte el a mérkőzést, hogy a TEVA kisujjból behúzza a kötelezőt.

Igen ám, de nem a farkasbarlangban... A csapat elszántan, semmivel nem törődve megkezdte a melegítést. Miután minden a helyére került - játékvezetők, jegyzőasztal- megszólalt az 1 percet jelző sípszó. Ekkor mindkét csapat megkapta az utolsó utasítást és a kezdő csapatok elfoglalták helyüket, és megkezdődött a mérkőzés.
Ekkor még senki nem tudta, hogy ekkor játssza mindkét csapat talán a szezon legnehezebb, leglátványosab meccsét.
A két csapat egymásnak esett. A Farkas kölykök nem tudták még, hogy milyen mérkőzésbe szaladtak bele, nem törődtek semmivel, csak játszottak. Olyannyira nem foglalkoztak semmivel, hogy észre sem vették mit mutat az eredményjelző.Vezetnek a Farkasok! Csoda vagy csak az ellenfél kiöregedő NB I. -es játékosai kezdtek álmosan? Senkit nem érdekel. Vezet a hazai gárda. A két csapat fej-fej mellett halad az 1. félidőben. Egyik csapat sem képes elszakadni a másiktól. Folyamatos 5-6 pontos különbség látható az eredményjelzőn, hol a hazaiak javára, hol a kárára. Egyik fél sem enged a másiknak. Izgalmas a mérkőzés. Talán senki nem hitt abban, hogy képesek vagyunk ilyen félidőt produkálni egy olyan csapat ellen, akiktől nem hogy megyei szinten tartanak,de egy osztállyal fentebb is.
Az alázatos játék és kőkemény védekezés meghozta a gyümölcsét. Izgalmas meccs.
Kisebb pihenő és térfél csere után megkezdődik az összecsapás második fele. Nem nagy meglepetésre a vendég játékosok kezdtek  jobban - a rutin az ő oldalukon van- de időkérést követően a hazai gárda rendezte sorait és nem hagyta, hogy meglépjen az ellenfél gárdája. A mérkőzésre kilátogató nézők, szurkolók, extázisban voltak.
Szépen lassan fogytak a percek és nem látszott egy pillanatig sem, hogy melyik csapat örülhet majd a végső sípszó hallatán. Egymás mellett a csapatok, majdhogy nem minden támadásnál változott a győzelemre álló csapat kiléte. A hazai játékosok szemet gyönyörködtetően játszottak. Látványos kosarakat dobtak, fantasztikusan védekeztek. Györfi Sanyi ellenálhatatlan volt a palánk alatt, Balogh Balázs Hamza Józsit utánozva repítette a 3 pontosokat az ellenfél gyűrűjébe. Győri Béci és Pécsi Lajos védekezésben alkottak nagyot. Sunyi labdaszerzések, kulcsfontosságú lepattanók és blokkok jellemezték őket. Demeter Geri cserepadról mutatott fantasztikus teljesítményt támadásban és védekezésben egyaránt. Ilyés Imi és Csapót Tomi ugyancsak a kispadról hol buzdítottak, hol tökéletesen végezték a feladatukat a pályán támadásban és védekezésben egyaránt. Fedor Tomi elképesztő tempót diktált irányítóként a pályán lévőknek. Egyszerűen olyat láthattunk és érezhettünk, amit talán minden meccsen kellene. Küzdés, akarás, csapat munka. Minden tökéletes volt. Egy dolgot kivéve....
Utolsó percben járunk és továbbra is fej-fej mellett halad a két csapat. Döntetlen állásnál támadt a TEVA együttese és kosárral fejezte be. Mivel szorított az idő, gyors kosár kellett. Sajnos elhibázta a hazai gárda. És ami ilyenkor szokott lenni fault-fault hátán, gondolván csak kimarad egy büntető.... De sajnos nem. És a második sem.

Vége a mérkőzésnek. Az eredményjelző tábla 113-117-et mutatott. Szomorúan nézett rá mindenki, mert tudták, hogy egy olyan lehetőséget szalasztott el a csapat, ami talán az idei szezonban senkinek nem adatik meg. 4 ponttal maradtunk alul. Kicsit szomorkás fejjel ballagtak az öltözőbe a fiatalok, de kicsit kifújták magukat és emelt fővel távoztak a csarnokból. Tudták, ilyen meccset lehet senki nem fog többé játszani. Megvolt az esély, talán az egyetlen arra, hogy megverjék azt a csapatot akiknek talán már előre oda lehetett volna adni az aranyérmet.

Fantasztikus mérkőzés volt. Senki nem gondolta, hogy egy szép péntek délután, ilyen fordulatos és fantasztikus meccset láthatunk.

Köszönjük Farkasok!