Együtt könnyebb!

Akarjunk bármit is megvalósítani, együtt könnyebb. Küzdhetünk magányos harcosként bármilyen nemes célért is, fel kell ismernünk, hogy időnk és energiánk véges. Nagy valószínűséggel egyedül nem fogunk célba érni.

Nagy elődeink sokszor, sokféleképpen figyelmeztették erre már embertársaikat, s gondolataikat papírra vetve, írásaikkal nekünk, lelkes utódoknak is üzennek. De mi igazi emberként, a jó tanács megfontolása, s megfogadása helyett, igyekszünk a tapasztalás rögös útján tökéletesedni. Bár nem kizárt, hogy e nehezebb úton szerzett tapasztalatok vezetik tekintetünket nagy elődeink cselekedetei, s gondolatai irányába; s így a tapasztalás által lélekben megerősödve, tudatosabban, befogadóbban viszonyulunk írásaikhoz.

"Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen." mondta egykor Széchenyi, vagy idézhetjük Kölcsey gondolatait is: "Egyedül a legnagyobb erő sem tehet mindent, nem tehet sokat: egyesített erőknek pedig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges." De gondolhatunk az ókori, római (vagy etruszk) fasces-re, az egységet jelképező, összekötött vesszőnyalábra. Egy a lényeg, ha igazán nagy előrelépéseket akarunk megélni, ahhoz társakra van szükségünk, s olyan társakra, akik velünk együtt gondolkodnak, hisznek, akarnak, s amikor eljön az ideje a tettek mezejére is közösen léphetünk.

Ilyen társakat nagyon nehéz találni, ráadásul nagyon fárasztó és kudarcokkal teli út vár arra, aki egy nemes cél megvalósítására egy közösséget kíván létrehozni. De hosszú távon egy jól működő közösség tagjaként, egy közösség együttes erejét mozgósítva, s oltalmazó szárnyai alatt sokkal könnyebb eredményes munkát végezni, eredményeket elérni, mint magányos farkasként.

Napjainkban az összefogás szinte létkérdés. A mai magyar társadalomban, ahol az ország lakosait összefogó nemzettudatnak csak parányi lángja pislákol, ahol a szülőföld és szülőhaza fogalma kiüresedett, ahol a családi kötelékek szakadásközeli állapotban vannak, ott mindennél nagyobb szökség van az összefogásra, az egységre.

Szülővárosunkban, Hajdúhadházon az összefogás még inkább a hosszú távú létezés és előrelépés záloga lehet.

Ennek jegyében végezzük hát munkánkat, mit nekünk rendelt az ég!